Divat lett Magyarországon vadászni a történelmi jellegű fimek hibáira és mindenben a bakikat keresni nem pedig a pozitívumokat értékelni. Ennek esett áldozatul a Gladiátor folytatása is sajnos, a 9 millió történész országában. Pedig noha a második rész nem éri utol a 2000-ben forgatott (egyébként szintén Ridley Scott rendezte) első fejezetet és tény az is, hogy Paul Mescal nem olyan karizmatikus gladiátor mint Russel Crowe volt annak idején, azért az új Gladiátor is egy szórakoztató és látványos produkció. Az IMDb-n jelenleg 29 ezer szavazat átlagában 70%-on áll, ami egyáltalán nem rossz eredmény (és messze közepes feletti). De nézzük kicsit konkrétabban a filmet:

A kép forrása: timeout.com

A sztori szerint az ókori Rómában vagyunk és Krisztus után 200-at írunk. Az első részben Commodus császár ellen szegülő Maximus (Russell Crowe) régen halott már, ám fia, Lucius (Paul Mescal) akit Lucilla (Connie Nielsen) hozott világra nagyon is él. Gyermekként elmenekítették Rómából (hiszen Marcus Aurelius unokájaként célpontja volt a trónt megszerezni akarók számára) és a távoli Észak-Afrika parjain él, ahol feleségével egy Rómától független várost védelmez. Sajnos azonban a rómaiak Acacius (Pedro Pascal) vezetésével beveszik a települést és a harcokban elesik Lucius felesége is. Hősünk így fogoly és gladiátor lesz és bosszút esküszik. Megfogadja, hogy megöli Acaciust és a császári testvérpárt is (Getát és Caracallát). Bosszújában kezdetben segíti őt felettese (a gladiátorok tulajdonosa) Macrinus (Denzel Washington). Lucius eljut Rómában és megismeri a Colosseumot.

Az ókori világ egyik legkülönleges építményét Krisztus után 80-ra építették fel és Róma egyik szimbóluma lett (és az ma is). A Flaviusok kora óta vagyis a cselekmény idején már 120 éve helyszíne a gladiátor-viadaloknak. Ezek olyan élet-halál játékok voltak, melyben a háborúkban fogságba került katonák harcoltak egymással, valóságos ölésekkel, vérrel és halállal. Ők voltak a gladiátorok és mindez a római nép szórakoztatásáért folyt. Ám ha egy gladiátor életben tudott maradni néhány éven keresztül, akkor elnyerhette szabadságát, amit egy fa kard ünnepélyes átadása jelképezett. Lucius miként apja is, pontosan ilyen harcossá vált és szintén apjához hasonlóan hírnevet vívott ki magának a rómaiak előtt, állandó győzelmeivel. 

A kép forrása: celebrity.nine.com.au

Közben a császárok ellen összeesküvések sora kezdődik, a legelsőben Lucius anyja is benne van, illetve több szenátor, akik demokráciára vágynak, diktatúra helyett. Ám az első összeesküvés elbukik és meghal Lucius édesanyja illetve Acacius is. Lucius ekkor ébred rá arra, hogy addigi pártfogója, Macrinus az igazi gonosz, hiszen a második összeesküvést már ő szervezi ám távolról sem a demokráciáért, hanem hogy ő maga kerülhessen a császári trónra. Bár ez rövid időre sikerül is neki (és egyébként a valódi Caracalla császárt is egy Macrinus nevű pretoriánus vezető öleti meg), Lucius időben közbelép: megöli a trónra felkapaszkodott, gonosz Macrinust, hogy Róma végre beteljesíthesse álmát: egy igazságosan működő város vágyképét. A valóságban egyébként Macrinus után folytatódtak a trónharcok és olyan császárok sora következett, akik intrikákkal, erőszakos cselszövésekkel vagy épp a testőrség révén kaparintották meg a hatalmat.

A Gladiátor 2 egy nagyon látványos produkció, kapunk lenyűgöző képeket az ókori Rómáról, a Colosseumról és a gladiátor-harcok véres összecsapásairól. Ugyanakkor a játékidő kicsit elnyújtott (148 perc) és sok az unalmas üresjárat is. Akadnak túlzások is, mint amikor megkopaszított és hatalmasra nőtt emberevő páviános támadnak a gladiátorokra, akikkel csak Lucius tudja felvenni a harcot (ezért is figyel fel rá a film elején Macrinus). A Colosseum küzdőterének vízzel való elárasztása valóságos: a régészek bebizonyították, különböző vízelvezető csatornák feltárásával, hogy a rómaiak igenis képesek voltak vízzel megtölteni a küzdőtér alsó szegmensét, hogy abban kisebb hajókkal tengeri ütközeteket is megjeleníthessenek. Ez a rész tehát oké, csak éppen túlzó a hajók mérete és természetesen gagyiság a cápák bevonása is az egészbe. 

Ami a színészeket illeti: ha nem lett volna első rész 2000-ben és nem láttuk volna hogyan csinálja ezt a műfajt Russell Crowe, akkor Paul Mescalt egészen jó gladiátornak tartanánk. De az a helyzet, hogy láttuk az első fejezetet, így Mescal produkciója csak közepeske Crow-hoz viszonyatva. Denzel Washington teljesen lefogyva és megöregedve is jó alakítást nyújt csak éppen nagyon szokatlan tőle a gonosz karakter. Pedro Pascal életkora dacára a lehető legjobb római hadvezér. Értékelés összességében a filmre: erős 70%, egyetértve az IMDb jelenlegi pontozásával. Mindenképp megéri egy mozijegy árát.

Mára klasszikusnak mondható sikerfilm a Marco Brambilla rendezte Pusztító (Demolition Man), mely tipikus 90-es évekre jellemző akciófilmként szállóigévé vált idézetek egész sokaságát hagyta rajongóira két kitűnő színész: Sylvester Stallone és Sandra Bullock szórakoztató alakításában.  

A kép forrása: www.imdb.com

A Stallone–Snipes–Bullock trió fantasztikus végig, amihez Denis Leary is csatlakozik. Az ő szájából hangzik el a demokrácia legjobb meghatározása, amit eddig hallottam.

 "... ellenség vagyok, mert én gondolkozom. Mert én olvasok, hiszek a szólás szabadságban, a szabad választásban. Olyan fazon vagyok, ki szeret beülni egy késdobálóba, és kérni egy jó kis zsíros steak-et, egy cupákos körömpörköltet krumplival és kobiubival. Imádom a koleszterint. Szeretem a szalonnát hagymával és a tojásrántottát. Kurva nagy kubai szivart akarok szívni a nemdohányzó helyeken. Meztelenül akarok rohangálni az utcán zöldre festett farokkal, és olvasni a Playboy-t magazint. Miért? Mert akkor éppen az esik jól, érted?"

A 2032-es jövőkép melyet ne feledjük: 1993-ban írtak meg és melyet a lázadó Edgar (Denis Leary) a fenti idézetben bírál szabadszájú módon, egészen sajátos világot tár elénk. Nincs csúnya beszéd (ezt mindenhol hang-érzékelők ellenőrzik), tilos minden ami ártalmas: nincsenek drogok, nincs alkohol, nics cigaretta, nincs koffein, nincs csokoládé, nincs szerencsejáték, nincsenek húsételek és fűszerek és nincs bűnözés sem. Erre válaszolja Spartan: "sz@rni azért szabad". Ami a szexet illeti: 

"A testnedvek buja cseréje volt az egyik fő oka a társadalom elsorvadásának. Az AIDS után jött az NRS, utána pedig a UBT. Dr. Cocteau első dolga volt kiiktatni a törvényes társadalmi viselkedések köréből a testnedvekkel kapcsolatos érintkezési formákat. Még a szájak érintkezése is tilos."

A kép forrása: reddit.com

A lakosság tehát valójában diktatúrában él az említett Dr Cocteau uralma alatt és csupán egy maroknyi lázadó száll szembe a rendszerrel. De ők bujkálni kényszerülnek, földalatti csatornákban, (patkányburgerrel táplálkozva). Ebbe a furcsa jövőbe kerül a jelenkorból a tökös zsaru: John Spartan (Sylvester Stallone) amiért legfőbb ellenfelét, Simon Phoenixet (Wesley Snipes) ártatlan áldozatok árán üldözte. Hetven éves büntetése mély-alvásban (lefagyasztva) telik de 56 évnél egyszer csak felébresztik. Magához térve azt tapasztalja, hogy minden nagyon más lett. Ám előrehozott felébresztése nem véletlen: el kell fognia a szintén kiolvasztott Simon Phoenixet, hiszen mint elhangzik a filmben: "egy ódivatú bűnöző ellen ódivatú zsaru kell". Kap egy társat is, a XX. századot nosztalgikusan kedvelő Leninát (Sandta Bullock), aki bár egy másik világ szülötte megkedveli Spartant és a vonzalom idővel kölcsönössé válik. 

Nyomozópárosuk kideríti, hogy Simon felébresztése mögött maga Dr Cocteu áll, aki megdöbbentő terveket forral. Ám Simon még őt is elintézi és nagyon úgy tűnik, hogy senki nem fogja tudni megállítani: pusztítani akar és káoszt teremteni. Végül mégis összeáll egy ütös kis csapat, melybe Spartan és Lenina beveszi Edgart is (embereivel együtt), aki az egyetlen lázadó Cocteau diktatúrájában. Így együtt indulnak Simon és az általa visszahozott XX. századi bünöző-banda ellen. 

Nagyon jók a film dumái, és az akciójelenetek is. Stallone itt még csak 47, de harmincasokat megszégyenítő a formája. A filmben 29 éves Sandra Bullock pedig lélegzetelállító jelenség. A pusztító egyszerre vicces és izgalmas, tele szórakoztató jelenettel. Örök kedvenc nálam, egyszerűen megunhatatlan. Ami az értékelést illeti: objektíven nézve nem tesz le komoly értéket az asztalra, de szórakoztató értéke miatt mégis megérdemli az öt csilagot és a 90%-ot.

A Netflix nemrégiben megjelent új thrillere, a Meg ne mozdulj egyelőre nagy érdeklődéssel fut a streaming-felületen és való igaz: tényleg sajátos mind témája, mind pedig kivitelezése. Hosszas gondolkodás után blogunk a "tetszik" kategóriába sorolta miután egy nagy adag nachos elfogyasztás közben megtekintettük. Először is kiemelendő: leköti az embert ez a film, mert az egymást követő jelenetek mindig tartogatnak annyi érdekességet, hogy tovább nézzük a következő scene-ig. Személy szerint nekem tetszett Kelsey Asbille színésznő alakítása és Brian Netto, illetve Adam Schindler rendezése is részint az előbb említettek részint pedig a látvány okán. 

A kép forrása: sortiraparis.com

És most röviden az alapsztoriról: egy lelkileg sérült de családos és elvben normál életet folytató átlagférfi, Richard (Finn Witrock) egy nap találkozik egy magányosan túrázó nővel egy isten háta mögötti erdőben. A találkozásból párbeszéd kezdődik, amiből három dolgot tudunk meg azonnal: egyrészt, hogy a nő, Irisz (Lelsey Asbille) korábban elvesztette kisfiát, aki egy túrázáskor zuhant a mélybe, éppen azon a helyen ahol a beszélgetés zajlik, másrészt, hogy éppen öngyilkosságra készül (le akar ugrani a mélybe) és végül harmadrészt, hogy Richard egy jó fej pasas (ekkor még annak tűnik) aki vigasztalni próbálja a nőt (elárulva, hogy korábban őt is érte tragédia, amikor egy autóbalesetben elvesztette párját az ő hibájából). A beszélgetés után autóikhoz indulnak (Richard lebeszéli a nőt az öngyilkosságról) de ekkor váratlanul a férfi elkábítja és elrabolja Iriszt. 

A beadott injekciótól a nő teljesen lebénul, ám mielőtt a szer hatni kezdene, Írisz sikeresen megszökik a férfi elől. Azonban az anyag hatni kezd vérében, és a nő a film nagy részében szinte teljesen mozdulatlanul van kiszolgáltatva környezetének. Először egy folyóba zuhanva kerül messzire üldözőjétől, majd idős férfi találja meg amikor partra vetődik, de őt elintézi az üldöző, és egyúttal el is fogja Íriszt. Sajnos nem derül ki végig, hogy Richard igazából mit tervez a nővel. A néző viszont átérzi a Írisz kiszolgáltatottságát és félelmét a találkozásuktól egészen a végkifejletig.

A kép forrása: imdb.com

Közben egy rendőr is nyomukba ered, akit egy benzinkúton értesítenek arról, hogy egy nőt talán elraboltak. A járőr utánuk ered, megállítja őket és segítene is Írisznek (neki is gyanús ugyanis Richard), ám a férfi a gyorsabb és elintézi a rendőrt is. Egyszerűen agyonveri brutális kegyetlenséggel. Kiderül: férfiakat még nem ölt (ezt ő maga árulja el) ami azt is jelenti, hogy nőket viszont igen és így nem Írisz az egyelten nő, aki nyaralójába cipel. Ám a nyaralóhoz csónakon kell eljutni és itt ... De nyilván nem spoilerezem el a végét. 

A Meg ne mozdulj a Netflix jobban sikerült filmjeinek egyike, noha nincsenek benne nagy sztárok és túl nagy költségvetést sem vetettek be a sikerért. Mégis legbelső félelmeink egyikére hat, arra a zsigeri rettegésre, hogy mi lenne akkor, ha bénultan és menekülésre képtelenül kellene várnunk és tűrnünk, hogy üldözőnk elfogjon bennünket. Sokunknak volt legalább egyszer élete során ilyen álma. A film legnagyobb erőssége a feszültségkeltés és ennek a bizonyos belső félelemnek a felélesztése. 

A sztori thriller kategóriában jelent meg, de ha véresebb és izgalmasabb akár jó horror-téma is válhatott volna belőle. De persze így is nagyon izgalmas. Értékelésünk: 70%, három és fél csillag. 

November közepén jön a Gladiátor 2 (ha minden igaz 14-én) szintén a jó öreg Ridley Scott rendezésében csak úgy mint az eredeti esetében, melyet épp 24 éve, 2000-ben nézhettünk végig először. Reményeink szerint hasonlóan jó lesz az új fejezet is még akkor is, ha a karizmatikus Russell Crow-t ezúttal nélkülöznünk kell hiszen helyette most a mandalori vagyis Pedro Pascal és Mescal Pál alakítják majd a központi karaktereket (Marcus Acaciust és a felcseperedő Luciust). De tekintsünk előbb vissza kicsit az eredeti részre.

A kép forrása: ouest-france.fr

A Gladiátor legfőbb karaktere a hispániai származású Marcus Decimus Meridius (Russell Crowe), aki az utolsó nagy római császár, Marcus Aurelius legfontosabb és legsikeresebb hadvezére. Krisztus után 180-ban járunk, amikor a császár már idős és azon gondolkodik, hogy ki kövesse a trónon. Fia Commudus lenne a logikus döntés, csakhogy Marcus Aurelius tudja, hogy Commudus hijján van az emberi és uralkodói erényeknek. Önző, ostoba és gyarló ember, így a császár úgy dönt, hogy helyette a vezetésre született Maximust kéri fel arra, hogy kövesse a hatalomban. Akaratát azonban nem tudja véghezvinni, mert amikor fia megtudja tervét, megfojtja apját. Innentől Maximus az ellenségévé válik és üldöztetésébe kezd.

Itt érdemes megállni egy pillanatra, ugyanis történelmileg csak félig igaz az egész: Marcus Aurélius valóban 180-ban halt meg és valóban Commudus követte aki ténylegesen léha ember volt ám arra már nincs történeti bizonyíték hogy megfojtotta volna apját mint ahogyan arra sincs, hogy lett volna az öreg császárnak olyan hadvezére mint Maximus. Márpedig a film jórészt az ő története. Maximust megkísérli kivégeztetni Commudust, de megszökik így csak családjával tud végezni a gonosz császár. Megkezdődik a menekülő hadvezér kálváriája.

A kép forrása: www.elle.fr

Maximus számára nem marad más út mint gladiátorrá válni. Idővel azonban felküzdi magát: sikeres lesz a római Colosseum sztárja, akinek hírneve még a császárhoz is eljut. Commodusnak azonban sejtelme sincs arról, hogy a népszerűvé váló gladiátor valójában Maximus. Mire megtudja késő lesz, szembe kell néznie a helyzettel: vagy ő vagy Maximus. Ennyi kb a sztori lényege, kiemelve hogy bár a történelmi közeg valós és a helyszínek, fegyverek is megfelelnek a korszaknak maga az alapsztori csak fikció. 

A Gladiátorban számomra a legjobb egyrészt Russell Crowe magával ragadó alakítása, másrészt az a fantasztikus látványvilág amit a rendezés varázsol elénk a csatajelenetek és főleg gladiátor-harcok bemutatásával. Ott lehetünk mi magunk is a Colosseumban, mely az ókori Róma leggrandiózusabb építménye volt. Kiemelendő Joaquin Phoenix alakítása is, aki tökéletesen hozza az önkényes és pszichés császár karakterét. Harmadikként nem lehet elfelejtkezni a női főszereplőről: Connie Nielsen alakítja Lucillát a császár testvérét, aki kezdetektől átlát Commuduson, miközben vonzódik Commodushoz is. 

Nem lesz könnyű az új résznek utolérni vagy beelőzni a 2000-es változatot. Ami biztató ezen a téren az az előzetes, mely tényleg lenyűgöző:

Várjuk tehát a november 14-et, együtt számoljuk a napokat, hogy megtudjuk végre, hogy a Ridley Scott - Pedro Pascal páros mit hozott össze.

Fede Alvarez nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta a 20th Century Studios felkérésére az Alien franchise folytatását olyan nagy elődök és rendező-legendák nyomdokaiba lépve mint Ridley Scott, James Cameron és David Fincher. Nagy volt tehát a várakozás és az elvárás is vele szemben és nagy kérdés, hogy képes volt e megfelelni ezeknek. Ha az IMDb-t nézzük, ahol filmje jelenleg 72%-on áll, akkor erre igen a válasz. 

A kép forrása: www.imdb.com

A Romulus ugyanis látványos és izgalmas film lett rengeteg olyan elemmel amit korábbi részekből importál Alvarez és néhány olyannal is, melyeket maga pakolt a filmjébe. Utóbbira példa a sok fiatal szerepletetése, melynek megítélése egyéni ízlés kérdése. Nekem speciál bejött a dolog, üdító változatosságnak találtam, hogy a script ezúttal nem bevett karakterekre épített, szakítva a "30-as nők a középpontban" korszakkal (Sigorurney Weaver, Noomi Rapace, Katherine Waterston).

Látvány-technikailag is oké a film: a Jackson bányászbolygó kellően futurisztikus és az űrbázis is annak nevezhető, ahová a hat fiatal utazik, hogy hibernáló ágyakat rekviráljon. (A tervük: meglépni a Jacksonról egy napfényesebb bolygóra, az Yvaga III-ra amihez szükségesek a hibernáló ágyak.) Az elhagyott űrállomáson azonban xenomorfokba botlanak és ekkor beindul a horror. Kicsit túltolják viszont a facehuggerek szerepeltetését, több jelenetben is csak róluk szólnak az akciók.

Kifejezetten jól áll Cailee Spaeny-nek a központi karakter alakja és a többiekkel sincs gond. Sőt, David Jonsson, a fekete srác kiemelkedően jól hozza a droid alakját. (Ő látható a fenti képen.) Az akciójelenetek között akad egészen egyedi is, mint az a rész, amelyikben a súlytalanság ki és bekapcsolásával hőseink megússzák az Alienek savtámadását, a lebegő trutymók között elpályázva. 

Ugyanakkor a zárás problémás: az alig pár perc alatt újszülöttből 3 méteresre fejlődő Alien-ember hibrid kicsit komolytalan lett. Le a kalappal viszont a 231 centis magyar kosaras, Bobrócczky Róbert előtt, aki bevállalta, hogy eljátssza a szörnyet.

Összességében a Romulus összképe inkább pozitív irányba billen: az IMDb 72% -os, 150 ezer szavazatra épülő értékelése helytálló, csillagokban kifejezve a Romulus 3,5 csillagot érdemel. Nem az évszázad alkotása és Oscart sem fog kapni valószínűleg, de bőven tudja amit egy Alien-filmnek tudnia kell. Én nagyon jól elvoltam vele és az sem kizárt hogy majd újranézem.

A Buenos Nachos egy mozis blog ahol filmes újdonságokról és régi filmekről is olvashatsz objektív véleményeket egy filmmániás, műkedvelő bölcsésztől. A cél átfogó összegzések közvetítése a filmekről azoknak, akik szeretnének tájékozódni arról, hogy mit érdemes feltétlenül megnézniük. Előre is köszönöm, ha olvasol tőlem! Ha írnál, ide címezd soraidat: szerkeszto11@gmail.com, de amúgy a mafabon is megtalálsz.

Itt a magyar filmadatbázison kicsit rámentem az Andor feelingre, mert nagyon bejön a film képi világa. Az Andoros kép alatt pedig azt is láthatod, hogy mi az ami még nagyon bejön nekem ha kajáról és filmekről van szó.

 A kedvencem a nachos ami "buenos" este és filmnézéshez is tökéletes: